Figyelted már az eget sokáig fekve egyedül? Ahogy süt a nap, a madarak repkednek, a felhők vonulnak, a fák lombjai összefonódnak? Hallottad a madarak csiripelését, a szellő hangját, ahogy a fák levelei zörrennek? Érezted a nap melegét a bőrödön, a szellő lágy simogatását? Érezted a napsütötte bőröd és a természet finom illatát? Lélegzel, létezel. Hála járja át a szíved, hogy mennyire csodás az élet, a létezés maga. Aztán ebből a mély csendből és nyugalomból egyszer csak dörög az ég, elkezdenek sötét felhők közeledni, feltámad a szél..de Te ugyanúgy fekszel tovább, hiszen ez is az élet része, a sötétség, az eső vagy akár a vihar. Aztán észreveszed, hogy a nap még pislákol egy felhő mögül, ami szív alakot ölt. Azt az üzenetet küldi ez a pillanat,hogy ha még néha borúsnak is tűnik a helyzet, mindig ott van mögötte a fény, a szeretet, csak észre kell venned, minden pillanat úgy jó ahogy van, ne akard megváltoztatni, csak fogadd el és öleld át hálával és szeretettel.